Most épp lustizunk, punnyadunk, de attól még az elmúlt napok paráiról van mit írni bőven.

Para 1: szmogriadó van, basszus amúgy is köhögök elég sokat, most még ez is, hideg szmog. fújn füst fúj köd. Tuti, hogy apám meg a többi autós tojik erre. Kéne egy jó kis szélvihar ami mindent elsöpör, kitisztít. Addig mi meg krákogunk köhögünk harákolunk.

Para 2: munkamunkamunka, jesszus holnaptól van főnök, és még nincs kész a meló amit be kellene mutatnom. Emiatt már reggel sem tudtam aludni. Franc mindig csak hánykolódom és prörögnek a gondolatok a fejemben, ígykéne megoldani úgy kénemegoldani. Hajjaj nem lesz ez így jó.

Még nincs veszve minden reggel hátha küldenek valamit ezek a buta fejlesztők. Akkor meg lennék mentve, megnyugodnék stb.

Para 3: január 10. Nővérem halálnak 17. évfordulója, nem is felejtem el soha azt a napot. Életem egyik legijesztőbb napja volt. Beszéltünk D-vel pszichológusról, Zs mesélte az élményeit a kezelési fázisokat, kicsit kedvet kaptam tőle. Majd megkérdem kihez jár. Lehet hogy nyugodtabb lennék ha kibeszélhetném valakinek a problémákat. Anélkül hogy sajnálna persze. Bár anyuáknak sem ártana. Nem fogom tudni rávenni őket erre.

Para 4: háziasszonykodás nem nagyon megy most hogy ilyen zaklatottan élünk D-vel. Nincs kaja, nem főzök, csak ímmel ámmal. Megoldjuk ő is tud és szeret főzicskélni, szerencsére. Mai menü: odasült bundáskenyér lilahagymával, desszertnek fagyi. Tök blama.

Para 5: gázkérdés úgy tűnik megoldódik, huhh. Ejnye bejny eoroszok.ukik, ne ijesztegessetek minket.

Para 6: Szombat esti láz. Nekem nincs nagy igényem arra, hogy mindenképpen szombat estézzek valahol, valakikkel. D-nek meg van. Tegnap elmentünk a kedvenc helyünkre a Spájzba, D-vel, megünnepeltük hogy 2 évesek vagyunk (juhejj!:-). De tele volt, nem kaptunk ülőhelyet, sajnos, féllábon állva koccintottunk. Aztán beültünk a Lugasba kajálni, jó volt kicsit hangos, meghittebbre vágytam, de nem volt idő és kedv a mínuszban lófrálni. Utána jött A konfliktus. Menjünk el a B-nevű helyre, ott lesznek Zs-ék, meg a barátaik. Na bementünk nem voltak ott, vagyis igen de mi kijöttünk mert nem láttuk őket, aztén visszamenünk. Én meg felkaptam a vizet hogy minek rángatnak minket ide v oda, ha nem jönnek és akkor mi meg miért nem megyünk haza inkább. Hisztis liba lettem hirtelen. D még nem szokta meg hogy hétközben nincs annyi idő a barátokra, hanem mindent hétvégére szorít és akkor neki is parás hogy mire jut és mire nem jut idő. Majd megszokja, én mindenesetre befogom a pofám legközelebb met nem akarom bántani ezzel. Bár én nem tudtam, hogy velem is lehet bulizni, nem csak a barátokkal. Jól is esik ez, úgy szeretem hogy teljes értékű partner vagyok. Imádom.

Para 7: ellustiztuk az egész napot, pedig valamelyik boltbanott lapul az új csizmáááám és nekem rá kéne találnom!

Holnap uszoda, végre.

Köh-köh, ezen a szmogos napon.